És most pihen.
Tegnap sok dolga volt. Összeírta, kihez kell mennie, azután szánjába ült, és szétosztotta az ajándékokat. Mi is kaptunk mindenfélét...Rágicsát, meg csontot, és játékot is, olyan hosszú kutyát (Mikulás sapkával), ami sipol, ha megnyomjuk. Négyen négyféle színűt kaptunk. Persze egész nap csipogtattuk.
Panni délután nem fért oda a Legjobb Barátunkhoz, aki az íróasztalnál dolgozott. Mi úgy fektüdtünk mellette a földön, hogy senki nem jutott át rajtunk. Panka előbb nyüszögött egy kicsit, azután eszébe jutott, hogy az íróasztal elejéről próbálkozik. Úgy is tett, előrement, és addig ugrált fel (olyan magasra, hogy a feje látszódjon az íróasztal felett) mint egy gumilabda, amíg a Legjobb Barátunk fel nem nézett. Jó ötlet volt, mert a Legjobb Barátunk abbahagyta a munkát, és odaült közénk, simogatni minket. Persze akkor már Pankát is odaengedtük. Végül is megdolgozott érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése