Karácsonyi mese

Jó dolog a karácsony.

Már tudtuk, hogy jön, mondtuk is Zsankának és Pankának, figyeljék csak meg, mennyi minden fog történni.

Először is, megérkezett a fenyőfa, amiből azután karácsonyfa lesz (nálunk kettő, egy a nappaliban, egy a hálószobában). Az úgy történik, hogy a Legjobb Barátunk mindenféle fényeket és díszeket tesz fel a fára és amikor kész, akkor nagyon szépen csillog. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy másnap ajándékot kapunk.

Zsanka és Panka nem nagyon hitte, hogy így van, de mi szépen megkértük őket, ne bántsák a fát, ne döntsék fel, mert akkor a Legjobb Barátunk nagyon szomorú lenne. Legyen az a mi ajándékunk, hogy nagyon nagyon aranyosak vagyunk.

Persze egész fadíszítés alatt nagyon izgatottak voltunk, de jókedvűek is, sokat hancúroztunk odakint a kertben. De azért segítettünk is a fa körül: lefeküdtünk, ahányan csak voltunk a fa köré, így azután minket is át kellett lépdelni, minden egyes dísszel. Gyönyörű is lett a fa!

Másnap teljesen világos volt, hogy valóban ajándékozás lesz. Én (Babuci) láttam, amikor a Legjobb Barátunk bevitte a fa alá az ajándékokat. Négy egyforma csodaszép piros zacskót láttam! De sajnos utána azonnal becsukták az ajtót, pedig meg akartam ám nézni, mi van bennük.

Na jó, gondoltam, várok egy kicsit. Szóltam Csibének, és Zsankáéknak is. Panni szagolgatott is az ajtónál, és azt mondta, tényleg van valami finom rágicsa illat. Ők persze nem voltak olyan izgatottak, először is mert már megkapták az ajándékot: az új fekhelyüket, másodszor mert nálunk még nem volt karácsonyuk.

És akkor jött a katasztrófa! A Legjobb Barátunk valami fényeket akart az étkező ablakára tenni, és nem működött! Legalább egy órát szöszmötölt vele, mire készen lett. Azt hittem, megőszülök. Többször szóltam neki, hogy hagyja már, menjünk a szobába, meg szeretném nézni az ajándékot. Ő meg csak rámnevetett, és azt mondta, várjak még. Kettőkör már nem bírtam tovább, és elég erősen vakkantottam, hogy most már elég, és odaálltam az ajtó elé. Szerencsére, végre felvillantak a fények! A Legjobb Barátunk jött, és beengedett a Csodafa alá.

Hát először csak álltunk ott. Nagyon szép volt minden, Pankának is igaza volt, mert az illatok is nagyon finomak voltak, amik orral érezhetően a szép zacskókból jöttek. Előbb Zsanka ment oda, belekukkantott az egyikbe, utána visszanézett ránk, mintha csak kérdezné, most mi legyen?

A Legjobb Barátunk ekkor közénk ült a földre, egyenként odaadta a zacskókat, mi pedig kiszedtük, ami benne volt. Volt benne plüss játék, és sok finom rágicsa. Nem ám becsomagolva, hanem kibontva! Mi körbe ültünk, kitettük a kincseket, és azonnal nekiláttunk a rágcsálásnak. Persze cseréltünk is, meg el is csentünk egymástól egyet-egyet, de ez most nem számított. Csendben ültünk (körben), és rágtunk. Ha elfogyott, választottunk másikat. Két órán át, fel sem néztünk...

Szép ez a karácsony!