A Legjobb Barátunknak korábban mindig pulija volt. Zsuzsi (élt 13 évet), Csucsu (élt 15 évet) és Sutyi (élt 9 évet). A Legjobb Barátunk mindig csak annyit mond: ők nem kutyák, hanem pulik. Gondoltuk, utánanézünk, milyen is egy puli. Leírjuk ide, jó?
A puli magyar juhászkutya. Közepes termetű, négyzetes felépítésű. A mérsékelten hosszú, izmos nyaka simán hajlik át a háta vonalába. Teste kvadrikus, a bordák szépen íveltek. Lábai egyenesek, szépen kirajzolódó ízületekkel. Farkát a háta fölé hajlítja, így azt a benyomást kelti, mintha a háta a lágyék fölött felfelé emelkedne.
A puli szőrzete igen egyedi és nagyon jellegzetes. A felnőtt kutya testét teljesen beborítják az összenemezesedett szőr zsinórjai. A zsinórok a fejen és a lábakon mintegy 3-6 cm hosszúak, míg máshol 8-18 cm-esek. Több évig is eltarthat, mire ez a sajátos zsinóros szőrzet teljesen kifejlődik.
A puli általában fekete színű, de ismert a fehér puli is.
A puli értelmes, eleven karakteres kutya. Kiváló házőrző, aki habozás nélkül megvédi családját és otthonát. A családhoz igen hűséges, de a természetében mindig megmarad némi független vonzás. Szeret a szabadban lenni, bármilyen legyen is az idő. Az idegenekkel szemben eleinte tartózkodóan viselkedik, és később sem kedvel meg mindenkit.
A puli hosszú történelme (őseinkel együtt érkezett a Kárpát medencébe), fennmaradása a szorgalmának, találékonyságának, intelligenciájának köszönhető. A zord körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá, igénytelenné tették a fajtát, és ezek a vonások a mai napig jellemzőek a pulira. Megszokta az önálló munkavégzést, s azt, hogy gazdája minden szavát lesse. Egyénisége elbűvölő. Kedveskedő, ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Mindent hangosan kommentál. Megvesztegethetetlen hírben áll.
Egy vers róla:
Régi emberbarát vagyok,
Kétségtelen kissé hangos.
A tenyésztett állatok közt
A helyem is elég rangos.
Nyolcezer év távlatából,
Sumír származásom óta,
Szolgálom a magyarságot,
Rólam is szól vers, meg próza.
Megértem a gazdi nyelvét,
Azt is ahogy szeme rezdül,
Mindig a nyomába járok,
Sosem hagyom őt egyedül.
Minden javát számon tartom,
Idegen ahhoz nem nyúlhat,
És ha mégis megkísérli,
Máris vehet ruhát újat.
Őrzök lakást, autót, házat,
Terelem a jószágokat.
Igénytelen vagyok nagyon,
Ritkán eszem és nem sokat.
Gazdi újságját felhordom,
Sziázok, ha kell valami.
És mert néha házban élek,
Hangom csak ritkán hallani.
Testem gyapjú szőrzet fedi,
Oly fekete, mint a tinta.
Gombszememet tincs borítja,
Bundám testem mindig tiszta.
A frizurám kissé kócos,
Nem kimondott borbély remek.
Hosszú zsinóros a ruhám,
Ezzel dicsekedni merek.
Hosszan lelógatott fülem
A neszekre rögtön rezzen,
Ami hamis, alattomos
Ösztönösen észreveszem.
S aki eddig nem sejtette,
Milyen állat típus vagyok,
Szaladjon az újságoshoz
Vegyen meg egy kutyás lapot.
Lapozza fel az elején,
Keressen egy kócos ebet,
Mely általam ismertet
A fajtámból egy remeket.
Ott ülök kinyújtott nyelvvel
Félrehajtom kerek fejem.
Elárulom Puli vagyok,
„Becses jószág” az én nevem.
A Legjobb Barátunk sokat mesélt a család pulijairól. Ide most mindenkiről egy mesét írunk le.
Zsuzsi:
Legjobb Barátunk gyerek- és kamaszkorának őrizője. Szó szerint. Ugyanis nagyon vigyázott rá. Az udvarlók százszor meggondolták, hogy meg merjék-e fogni a kezét! Zsuzsi szorosan ült a Legjobb Barátunk mellett, hősiesen, kitartóan, nem mozdult onnan egy percre sem. Még akkor is kísérte, amikor elindult haza a vendég...még akkor sem lehetett egy puszit sem lopni!
Csucsu:
A nagy autós. Előre beszállt a kocsiba, ha látta, hogy készülődik a család - nehogy véletlenül őt otthon hagyják. Szeretett a Legjobb Barátunk nagymamájához menni vidékre. Ahogy megérkeztek, Csucsu már szaladt is be a házba, megnézte, jól van-e a nagyi, megnyalta a kezét, azután ment vizet inni, és már indult is volna vissza. Úgy gondolta, ha minden rendben van, akkor talán mehetnek is haza...
Sutyi:
A legjobb barát. Ő vezette be azt a szokást, ami azután kutyagenerációkon át fennmarad: a reggeli "beszélgetés"-t. A Legjobb Barátunk egy órával korábban kelt fel, hogy kávézás közben a pulijával üldögélhessen, és ketten elgondolhassák, hogyan is fog telni a napjuk. Csak üldögéltek egymás mellett, csak ők ketten voltak akkor a világon. Ezt a néhány percet nem vehette el tőlük senki.
Az Országgyűlés 2004-ben a pulit nemzeti kinccsé nyilvánította. Sutyi még abban az évben meghalt. Nem volt beteg, hirtelen lett rosszul, szívrohamot kapott. Hármat, rövid időn belül, egymás után. De nem ment el...a lelke ittmaradt, Csibében. És vigyáz valamennyiünkre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése