Babuci mesél (1)

Olyan nehéz megértetni az emberekkel, mint akar a kiskutya. Néha még a Legjobb Barátunkkal is, pedig ő rendesen odafigyel ránk.

Mert mi történt ma reggel? A könyvespolc alá csúszott két rágicsám. Persze nem maguktól, hanem tőlem, mert dobáltam őket, fel a magasba, és amikor leestek, egyszer csak bent voltak.

Körbenéztem, sehol senki. Zsankáék kint a kertben, de különben sem mennék velük semmire, Csibe ott állt mögöttem, láttam, hogy aggódik, de ő végképp nem fér be a könyvespolc alá. A Legjobb Barátunk meg a fürdőszobában. Nincs mit tenni, be kell vallani, hogy dobáltam... Odamentem.

A Legjobb Barátunk lehajolt hozzám:

-"Szia, Baba, mi van?"

Jól haladunk, gondoltam, rögtön a lényegre tértünk.

-"Bent van a könyvespolc alatt a rágicsám, kivennéd, ha szépen kérlek?" - lendítettem egyet kettőt a farkincámon (ez a mozdulat nagyon szokott tetszeni a Legjobb Barátunknak, mert a farkincám kis kunkori, majdnem a hátam közepéig ér, jó hosszú szőrrel, és ha megcsóválom, akkor még legyez is).

- "Aranyos vagy" - mondta a Legjobb Barátunk, de egyáltalán nem indult el a könyvespolc felé.

- "Légyszíves vedd ki onnan, tudod, hogy hiába van a tálkában még rágicsa, nekem az kell, ami a könyvszekrény alatt van." - próbálkoztam újra a legbájosabb pofácskámat bemutatni. Sikertelenül, a Legjobb Barátunk indult vissza a fürdőszobába.

Na, ezt nem hagyhattam. Kihasználtam, hogy még egyszer lehajolt hozzám, elkaptam a mutatóujját, megfogtam jó erősen, és húztam magam után az egész embert.

-"Ne bolondozz, Babuci, eltévedtél a nagy huzásban, nem? Mit akarsz a könyvespolcnál?" nevetett rám a Legjobb Barátom.

-"A rágicsát, már mondtam." - rántottam még egyet azon az ujjon, ami a számban volt. Reméltem, hogy jön vele a többi rész is.

-"Na nézzük, mi van itt" - sóhajtott egyet a Legjobb Barátunk, és végre benézett a könyvespolc alá. -"Ahá, hát ezt szeretnéd?" - vette ki a rágicsát.

-"Jaj, ne tedd ezt velem, a másik jobban kellene!" - mutattam az orrocskámmal a könyvespolc lába felé. Már egész odatoltam a pofácskámat a polchoz, mintha könyvet választanék.

-"Van még ott valami?" - kérdezte a Legjobb Barátunk. - "Már látom, tessék..."- vette ki a kis velős csont alakú rágicsát is a könyvespolc lába mögül.

-"Köszönöm." - ültem elégedetten a szőnyegre, két mancsom között a rágicsa. Elégedetten kezdtem rágni...

Olyan nehéz volt megszervezni a dolgot! De azért SIKERÜLT! És ha tudnátok, milyen finom volt a rágicsa!