Falka-blog

...és Csillagok

2009-06-19T18:35:00.001+02:00

Rózsák

2009-06-19T18:28:00.003+02:00

Elmúlt a Gyereknap!

2009-06-19T18:20:00.003+02:00

Nagyon szép nap volt! Először is, egybeesett Csibe születésnapjával.
Azután kaptunk ajándékokat! Mind a négyen. Csibe persze kétszer kapott, egyszer Gyereknapra, egyszer pedig a születésnapjára.
Azután sokat játszottunk, részben a kertben rohangásztunk, részben az ajándékokon osztozkodtunk.
Nem tudom, ki hogy van vele, de mi mindig cserélünk. A Legjobb Barátunk mindig elmondja, hogy kinek melyik ajándékot vette, mi meg is hallgatjuk figyelmesen. De utána megnézzük, hogy ki mit kapott, és persze, hogy a másik játéka tetszik... Szóval elvesszük a másikat. Azután morgunk is egy kicsit, hogy mindenki értsen belőle, mi választottunk, és minden maradjon úgy. De olyan még nem volt, hogy ha valami miatt elfordulunk egy pillanatra, akkor is minden változatlan marad...Mire visszanéz a kiskutya, addigra már hűlt helye van a kiválasztott játéknak. Ilyenkor kezdődik minden előlről. Kiválasztás, elvétel, morgás, félrenézés.
Ezzel el is telik az egész nap.

Csoportkép a Falkáról

2009-04-25T15:45:00.002+02:00

Kertünk és mi tavasszal

2009-04-25T15:42:00.002+02:00

Fényképezés

2009-02-08T10:43:00.004+01:00

A Legjobb Barátunk mindig szid minket, hogy nem csinálunk semmit, amikor előveszi a fényképezőgépet. Azt mondja, így nem lehet érdekes képeket csinálni rólunk. Ezt nem nagyon értjük, mert mindig nagyon rendesen odaszaladunk hozzá, egészen közel, amikor a kezébe veszi a gépet. A farkincánkat is csóváljuk. Sőt, nem egyszer mozdulatlanul ülünk, nehogy valami olyat csináljunk, ami nem látszik jól a képen. A vaku villanását persze nem nagyon szeretjük, ezért előfordul, hogy kilépünk a helyünkről, amikor meglátjuk a villanást. Ez nem lehet olyan nagy baj.

Az egyik nap a Legjobb Barátunk azt mondta, mind a négyünket szeretné egy képen látni. Mindenki más olyan szép képeket csinál a kutyáiról, mi meg sosem látszunk jól. Hát, szerintünk most sem sikerült valami jól. Nézzétek csak:

Öt ember, öt könyv

2009-01-10T07:04:00.012+01:00

Van egy új játék. A címe, öt ember, öt könyv.

A szabályok roppant egyszerűek:

Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

A játékot Pazzo indította el, a Legjobb Barátunkat pedig Murray hívta meg a játékra.

A Legjobb barátunk nagy zavarban van, mert ő nagyon sokat olvas, elsősorban a szakmájához kapcsolódó könyveket, azután pihentetésül kutyás könyveket és krimiket. De persze olvas szépirodalmat is. Így azután nem tudott választani a könyvek közül. Mi felajánlottuk, hogy segítünk, és persze a kutyás könyveket választottuk ki.

Az öt könyv:

Bacher Iván: Hatlábú

David Taylor: A kutyák titkos élete

Margaret H. Bonham: Egy kutya bölcsességei az élet napos oldaláról

Steiger-Steiger: Csodálatos elbeszélések kutyákról

Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos

És az öt ember, akinek továbbadjuk a játékot:

Reméljük, szívesen játszanak velünk.

Magánbeszélgetések

2009-01-08T18:24:00.004+01:00

Új Év

2009-01-08T18:18:00.005+01:00

Hát, itt az Új Év. Mi persze még aranyosabbak vagyunk, mint eddig. Nagyon szeretnénk, ha a Legjobb Barátunknak jó éve lenne ez az új, és ezért mi nagyon nagyon aranyosak leszünk... Ez a mi újévi fogadalmunk. Panni és Zsanka is helyesek nagyon, és azt mondták, hogy ők is egyre aranyosabbak lesznek...

Egyébként a Legjobb Barátunk sok fényképet készített az ünnepek alatt, és azt mesélte, hogy az egyes képeket nézve az a benyomás támadt benne, hogy mi beszélgetünk egymással. Ezt persze tudhatta volna, hiszen elég régen élünk együtt, és mindig figyel ránk. Biztosan észre is vette már, hogy a kutyák beszélgetnek egymással, csak most kézzel fogható bizonyítéka is van rá.

Hogy Ti is láthassátok, felteszünk majd néhány képet a mi kis magánbeszélgetéseinkről.

Karácsonyi mese képekben

2008-12-27T12:41:00.018+01:00

Karácsonyi mese

2008-12-27T07:16:00.006+01:00

Jó dolog a karácsony.

Már tudtuk, hogy jön, mondtuk is Zsankának és Pankának, figyeljék csak meg, mennyi minden fog történni.

Először is, megérkezett a fenyőfa, amiből azután karácsonyfa lesz (nálunk kettő, egy a nappaliban, egy a hálószobában). Az úgy történik, hogy a Legjobb Barátunk mindenféle fényeket és díszeket tesz fel a fára és amikor kész, akkor nagyon szépen csillog. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy másnap ajándékot kapunk.

Zsanka és Panka nem nagyon hitte, hogy így van, de mi szépen megkértük őket, ne bántsák a fát, ne döntsék fel, mert akkor a Legjobb Barátunk nagyon szomorú lenne. Legyen az a mi ajándékunk, hogy nagyon nagyon aranyosak vagyunk.

Persze egész fadíszítés alatt nagyon izgatottak voltunk, de jókedvűek is, sokat hancúroztunk odakint a kertben. De azért segítettünk is a fa körül: lefeküdtünk, ahányan csak voltunk a fa köré, így azután minket is át kellett lépdelni, minden egyes dísszel. Gyönyörű is lett a fa!

Másnap teljesen világos volt, hogy valóban ajándékozás lesz. Én (Babuci) láttam, amikor a Legjobb Barátunk bevitte a fa alá az ajándékokat. Négy egyforma csodaszép piros zacskót láttam! De sajnos utána azonnal becsukták az ajtót, pedig meg akartam ám nézni, mi van bennük.

Na jó, gondoltam, várok egy kicsit. Szóltam Csibének, és Zsankáéknak is. Panni szagolgatott is az ajtónál, és azt mondta, tényleg van valami finom rágicsa illat. Ők persze nem voltak olyan izgatottak, először is mert már megkapták az ajándékot: az új fekhelyüket, másodszor mert nálunk még nem volt karácsonyuk.

És akkor jött a katasztrófa! A Legjobb Barátunk valami fényeket akart az étkező ablakára tenni, és nem működött! Legalább egy órát szöszmötölt vele, mire készen lett. Azt hittem, megőszülök. Többször szóltam neki, hogy hagyja már, menjünk a szobába, meg szeretném nézni az ajándékot. Ő meg csak rámnevetett, és azt mondta, várjak még. Kettőkör már nem bírtam tovább, és elég erősen vakkantottam, hogy most már elég, és odaálltam az ajtó elé. Szerencsére, végre felvillantak a fények! A Legjobb Barátunk jött, és beengedett a Csodafa alá.

Hát először csak álltunk ott. Nagyon szép volt minden, Pankának is igaza volt, mert az illatok is nagyon finomak voltak, amik orral érezhetően a szép zacskókból jöttek. Előbb Zsanka ment oda, belekukkantott az egyikbe, utána visszanézett ránk, mintha csak kérdezné, most mi legyen?

A Legjobb Barátunk ekkor közénk ült a földre, egyenként odaadta a zacskókat, mi pedig kiszedtük, ami benne volt. Volt benne plüss játék, és sok finom rágicsa. Nem ám becsomagolva, hanem kibontva! Mi körbe ültünk, kitettük a kincseket, és azonnal nekiláttunk a rágcsálásnak. Persze cseréltünk is, meg el is csentünk egymástól egyet-egyet, de ez most nem számított. Csendben ültünk (körben), és rágtunk. Ha elfogyott, választottunk másikat. Két órán át, fel sem néztünk...

Szép ez a karácsony!

Itt volt a Télapó!

2008-12-07T10:39:00.014+01:00

És most pihen.

Tegnap sok dolga volt. Összeírta, kihez kell mennie, azután szánjába ült, és szétosztotta az ajándékokat.

Mi is kaptunk mindenfélét...Rágicsát, meg csontot, és játékot is, olyan hosszú kutyát (Mikulás sapkával), ami sipol, ha megnyomjuk. Négyen négyféle színűt kaptunk. Persze egész nap csipogtattuk.

Panni délután nem fért oda a Legjobb Barátunkhoz, aki az íróasztalnál dolgozott. Mi úgy fektüdtünk mellette a földön, hogy senki nem jutott át rajtunk. Panka előbb nyüszögött egy kicsit, azután eszébe jutott, hogy az íróasztal elejéről próbálkozik. Úgy is tett, előrement, és addig ugrált fel (olyan magasra, hogy a feje látszódjon az íróasztal felett) mint egy gumilabda, amíg a Legjobb Barátunk fel nem nézett. Jó ötlet volt, mert a Legjobb Barátunk abbahagyta a munkát, és odaült közénk, simogatni minket. Persze akkor már Pankát is odaengedtük. Végül is megdolgozott érte...

Öröm

2008-12-04T16:05:00.005+01:00

Ma nagy megtiszteltetés ért minket!
A Csibe és Babuci oldala díjat kapott! A Díj neve: A Legjobb Weboldalak 2008.

Egy korábbi díjazott oldalán azt olvastuk, hogy a világ legnagyobb közösségi oldalainak, a világháló legjobbjainak járó elismerés ez a díj, a díjazott a legnagyobb elismerést kapja ezzel, és természetesen azt, hogy felfigyelnek egymásra.

A szabályok értelmében kitettük a logót az oldalunkon, jól látható helyre, belinkeltük azt a személyt, akitől kaptuk, és megneveztük azt az öt blogot vagy weboldalt, akinek mi adtuk tovább a díjat. Mi Katitól kaptuk a címet. Oldalai: Kati és a Macsekok (ez a díjazott oldal), Smile Island, és Web's Kati.

Nagyon szeretjük ezeket az oldalakat, rendszeres látogatói vagyunk.

*

A mi jelöltjeink:

Fanta, Napsi oldala, Napsi blogja, Isabo blogja és Luna blogja.

Fanta készítette el a világ legszebb Micimackós oldalát. Persze más szép oldala is van, de mi ezt szeretjük a legjobban. Napsi az egyik legjobb barátunk itt az internetes világban. Hogy milyen csodákat készít, az a blogjaiban is megtekinthető.
Ezért nemcsak a g-portálos oldalát, hanem a blogját is jelöltük.

A blogok világában meghonosodott a Szép Blog. Mi azokat hívjuk így, amik nem, vagy nem csak a beleírt gondolatok miatt tetszenek nekünk, hanem azért, mert nagyon szépen, igényesen vannak megkomponálva, gyönyörű képek vannak benne. Ebből az okból jelöltük a díjra Isabo és Luna blogját.

Mi tudjuk, hogy sok szép oldal és blog van az interneten, de hát csak ötöt jelölhetünk. Ezért mi csak azok közül válogattunk, ahova rendszeresen járunk, és akinek a szerkesztői is járnak hozzánk.

De eláruljuk, hogy mi is szeretnénk díjat alapítani. Már meg is van az ötletünk. És hamarosan elmeséljük!!!!

Babuci mesél (1)

2008-11-27T19:16:00.004+01:00

Olyan nehéz megértetni az emberekkel, mint akar a kiskutya. Néha még a Legjobb Barátunkkal is, pedig ő rendesen odafigyel ránk.

Mert mi történt ma reggel? A könyvespolc alá csúszott két rágicsám. Persze nem maguktól, hanem tőlem, mert dobáltam őket, fel a magasba, és amikor leestek, egyszer csak bent voltak.

Körbenéztem, sehol senki. Zsankáék kint a kertben, de különben sem mennék velük semmire, Csibe ott állt mögöttem, láttam, hogy aggódik, de ő végképp nem fér be a könyvespolc alá. A Legjobb Barátunk meg a fürdőszobában. Nincs mit tenni, be kell vallani, hogy dobáltam... Odamentem.

A Legjobb Barátunk lehajolt hozzám:

-"Szia, Baba, mi van?"

Jól haladunk, gondoltam, rögtön a lényegre tértünk.

-"Bent van a könyvespolc alatt a rágicsám, kivennéd, ha szépen kérlek?" - lendítettem egyet kettőt a farkincámon (ez a mozdulat nagyon szokott tetszeni a Legjobb Barátunknak, mert a farkincám kis kunkori, majdnem a hátam közepéig ér, jó hosszú szőrrel, és ha megcsóválom, akkor még legyez is).

- "Aranyos vagy" - mondta a Legjobb Barátunk, de egyáltalán nem indult el a könyvespolc felé.

- "Légyszíves vedd ki onnan, tudod, hogy hiába van a tálkában még rágicsa, nekem az kell, ami a könyvszekrény alatt van." - próbálkoztam újra a legbájosabb pofácskámat bemutatni. Sikertelenül, a Legjobb Barátunk indult vissza a fürdőszobába.

Na, ezt nem hagyhattam. Kihasználtam, hogy még egyszer lehajolt hozzám, elkaptam a mutatóujját, megfogtam jó erősen, és húztam magam után az egész embert.

-"Ne bolondozz, Babuci, eltévedtél a nagy huzásban, nem? Mit akarsz a könyvespolcnál?" nevetett rám a Legjobb Barátom.

-"A rágicsát, már mondtam." - rántottam még egyet azon az ujjon, ami a számban volt. Reméltem, hogy jön vele a többi rész is.

-"Na nézzük, mi van itt" - sóhajtott egyet a Legjobb Barátunk, és végre benézett a könyvespolc alá. -"Ahá, hát ezt szeretnéd?" - vette ki a rágicsát.

-"Jaj, ne tedd ezt velem, a másik jobban kellene!" - mutattam az orrocskámmal a könyvespolc lába felé. Már egész odatoltam a pofácskámat a polchoz, mintha könyvet választanék.

-"Van még ott valami?" - kérdezte a Legjobb Barátunk. - "Már látom, tessék..."- vette ki a kis velős csont alakú rágicsát is a könyvespolc lába mögül.

-"Köszönöm." - ültem elégedetten a szőnyegre, két mancsom között a rágicsa. Elégedetten kezdtem rágni...

Olyan nehéz volt megszervezni a dolgot! De azért SIKERÜLT! És ha tudnátok, milyen finom volt a rágicsa!

Novemberi képek

2008-11-15T10:15:00.006+01:00

Egy novemberi nap

2008-11-14T07:11:00.004+01:00

Egy novemberi nap - sötét hajnal, nedvesség. Így kezdődik egy novemberi nap.

Korán kelünk, hajnali ötkor már mindenkit kiverünk az ágyból, mert hogy lehet az, hogy egy kiskutya ne nézze meg, mi történt odakint az éjjel...Persze a tappancsunk nedves lesz a fűtől. Zsankáé még sáros is, mert ő a bokrok alá is bemegy. (Butus.)

Sötétben nagyon izgalmas hátra menni a kertben. Először is, nem biztos, hogy visszatalálunk. (Ez vicc, egy kiskutyának nagyon jó a szaglása, és mindig visszatalál...) Másodszor a macskanyomok hátul vannak. Zsankával meg szoktuk osztani, melyikünk melyik macskanyomot követi. Volt, hogy szembetalálkoztunk...Na nem a macskával, mert ők ilyenkor elszaladnak.

Korábban szerettek itt lenni a cicák, minket nem vettek "komolyan", sőt, inkább incselkedtek velünk. Zsanka azonban túl nagy nekik, Panka meg szerintünk azt mondta a cicáknak, hogy szereti őket...reggelire. A lényeg, hogy most nem maradnak itt, csak akkor, ha mi nem vagyunk kint.

Persze én (Babuci) szeretek "visszaaludni", sőt a lányok is. A lányok lusták, ők legalább délelőtt 9 óráig szundikálnak még, de mi Csibével korábban kezdjük a napot. De nyolcig biztosan nem...A Legjobb Barátunk azt mondja, így könnyű korán kelni.

Nem tudjuk eldönteni, hogy az őszi vagy a nyári reggeleket szeretjük jobban. Az azonban bizonyos, hogy a hétvégi reggelek a legjobbak, mert akkor a Legjobb Barátunk nem megy el itthonról, hanem velünk foglalkozik.

A puli - nemzeti kincsünk

2008-11-07T18:52:00.007+01:00

A Legjobb Barátunknak korábban mindig pulija volt. Zsuzsi (élt 13 évet), Csucsu (élt 15 évet) és Sutyi (élt 9 évet). A Legjobb Barátunk mindig csak annyit mond: ők nem kutyák, hanem pulik. Gondoltuk, utánanézünk, milyen is egy puli. Leírjuk ide, jó?

A puli magyar juhászkutya. Közepes termetű, négyzetes felépítésű. A mérsékelten hosszú, izmos nyaka simán hajlik át a háta vonalába. Teste kvadrikus, a bordák szépen íveltek. Lábai egyenesek, szépen kirajzolódó ízületekkel. Farkát a háta fölé hajlítja, így azt a benyomást kelti, mintha a háta a lágyék fölött felfelé emelkedne.

A puli szőrzete igen egyedi és nagyon jellegzetes. A felnőtt kutya testét teljesen beborítják az összenemezesedett szőr zsinórjai. A zsinórok a fejen és a lábakon mintegy 3-6 cm hosszúak, míg máshol 8-18 cm-esek. Több évig is eltarthat, mire ez a sajátos zsinóros szőrzet teljesen kifejlődik.

A puli általában fekete színű, de ismert a fehér puli is.

A puli értelmes, eleven karakteres kutya. Kiváló házőrző, aki habozás nélkül megvédi családját és otthonát. A családhoz igen hűséges, de a természetében mindig megmarad némi független vonzás. Szeret a szabadban lenni, bármilyen legyen is az idő. Az idegenekkel szemben eleinte tartózkodóan viselkedik, és később sem kedvel meg mindenkit.

A puli hosszú történelme (őseinkel együtt érkezett a Kárpát medencébe), fennmaradása a szorgalmának, találékonyságának, intelligenciájának köszönhető. A zord körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá, igénytelenné tették a fajtát, és ezek a vonások a mai napig jellemzőek a pulira. Megszokta az önálló munkavégzést, s azt, hogy gazdája minden szavát lesse. Egyénisége elbűvölő. Kedveskedő, ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Mindent hangosan kommentál. Megvesztegethetetlen hírben áll.

Egy vers róla:

Régi emberbarát vagyok,

Kétségtelen kissé hangos.

A tenyésztett állatok közt

A helyem is elég rangos.

Nyolcezer év távlatából,

Sumír származásom óta,

Szolgálom a magyarságot,

Rólam is szól vers, meg próza.

Megértem a gazdi nyelvét,

Azt is ahogy szeme rezdül,

Mindig a nyomába járok,

Sosem hagyom őt egyedül.

Minden javát számon tartom,

Idegen ahhoz nem nyúlhat,

És ha mégis megkísérli,

Máris vehet ruhát újat.

Őrzök lakást, autót, házat,

Terelem a jószágokat.

Igénytelen vagyok nagyon,

Ritkán eszem és nem sokat.

Gazdi újságját felhordom,

Sziázok, ha kell valami.

És mert néha házban élek,

Hangom csak ritkán hallani.

Testem gyapjú szőrzet fedi,

Oly fekete, mint a tinta.

Gombszememet tincs borítja,

Bundám testem mindig tiszta.

A frizurám kissé kócos,

Nem kimondott borbély remek.

Hosszú zsinóros a ruhám,

Ezzel dicsekedni merek.

Hosszan lelógatott fülem

A neszekre rögtön rezzen,

Ami hamis, alattomos

Ösztönösen észreveszem.

S aki eddig nem sejtette,

Milyen állat típus vagyok,

Szaladjon az újságoshoz

Vegyen meg egy kutyás lapot.

Lapozza fel az elején,

Keressen egy kócos ebet,

Mely általam ismertet

A fajtámból egy remeket.

Ott ülök kinyújtott nyelvvel

Félrehajtom kerek fejem.

Elárulom Puli vagyok,

„Becses jószág” az én nevem.

A Legjobb Barátunk sokat mesélt a család pulijairól. Ide most mindenkiről egy mesét írunk le.

Zsuzsi:

Legjobb Barátunk gyerek- és kamaszkorának őrizője. Szó szerint. Ugyanis nagyon vigyázott rá. Az udvarlók százszor meggondolták, hogy meg merjék-e fogni a kezét! Zsuzsi szorosan ült a Legjobb Barátunk mellett, hősiesen, kitartóan, nem mozdult onnan egy percre sem. Még akkor is kísérte, amikor elindult haza a vendég...még akkor sem lehetett egy puszit sem lopni!

Csucsu:

A nagy autós. Előre beszállt a kocsiba, ha látta, hogy készülődik a család - nehogy véletlenül őt otthon hagyják. Szeretett a Legjobb Barátunk nagymamájához menni vidékre. Ahogy megérkeztek, Csucsu már szaladt is be a házba, megnézte, jól van-e a nagyi, megnyalta a kezét, azután ment vizet inni, és már indult is volna vissza. Úgy gondolta, ha minden rendben van, akkor talán mehetnek is haza...

Sutyi:

A legjobb barát. Ő vezette be azt a szokást, ami azután kutyagenerációkon át fennmarad: a reggeli "beszélgetés"-t. A Legjobb Barátunk egy órával korábban kelt fel, hogy kávézás közben a pulijával üldögélhessen, és ketten elgondolhassák, hogyan is fog telni a napjuk. Csak üldögéltek egymás mellett, csak ők ketten voltak akkor a világon. Ezt a néhány percet nem vehette el tőlük senki.

Az Országgyűlés 2004-ben a pulit nemzeti kinccsé nyilvánította. Sutyi még abban az évben meghalt. Nem volt beteg, hirtelen lett rosszul, szívrohamot kapott. Hármat, rövid időn belül, egymás után. De nem ment el...a lelke ittmaradt, Csibében. És vigyáz valamennyiünkre.

Halottaink

2008-11-02T07:04:00.011+01:00

Így halottak napja környékén talán még fájóbb a hiány. Sokat gondolunk azokra a kiskutyákra, akik már átmentek a szivárványhídon.

A Legenda szerint a szivárvány, ég és föld között ível át, és mindig a legszebb, legélénkebb színekben pompázik. A legcsodálatosabb helyen - lágyan hullámzó dombokon, zöld erdőkben, virágos mezőkön, és a legtisztább vízű patakok partján - a négylábú állatok megfiatalodnak, és megújult erővel várják, hogy gazdáik kövessék őket. Néha azonban előfordul, hogy egy-egy négylábú nem bírja már a várakozást és a gazdája hiányát. Ekkor csillogó szemmel fürkészi a dombtetőt, óriási köröket ír le a vidéken. Ha az égre nézel, megpróbálod meglátni őt. Azon a napon pedig, amikor újra találkozol vele, és karodba zárod, csak akkor ismered fel, hogy ez az a csillogó tekintet, amit az égre nézve addig kerestél.

Először nem tetszett nekünk ez a történet. Úgy gondoltuk, nem lehet valakit, aki elveszítette a legjobb barátját, leghűségesebb társát, megvigasztalni azzal, hogy egyszer, egy másik világban újra találkozni fognak.

De később megértettük, hogy a történet valójában arról szól, hogy ezek a kiskutyák a szívünkben élnek, nem hagynak el minket soha, szemükben a szeretet csillogása, és az ölelés érzése mindig velünk marad.

A mi Legjobb Barátunknak mielőttünk több kutyája volt. Először a pulik: Zsuzsi, Csucsu - róluk nincs még digitális kép. Okosak voltak, szépek, és nagyon sokáig éltek. Legjobb Barátunk gyermekkora és kamaszkora tanúi voltak. Vigyáztak rá, mert az ő dolguk volt, hogy minden bajtól megóvják.

Utánuk jött a Nagy Páros: Sutyi és Tücsök. Ők már a felnőttkor tanúi. Őket már a Legjobb Barátunk választotta, ő hozta őket haza, adott nekik nagyon boldog otthont és életet. Az ő életük könnyebb volt - és sajnos sokkal rövidebb. Egymásnak is nagyon jó barátai voltak.

Az évek múlnak. Sutyi és Tücsök négy éve nincs közöttünk, itt a való világban. De sokat gondolnk rájuk. Tudjuk, hogy szeretetük kísér minket, sokszor érezzük a jelenlétüket. Szombaton vettünk szép virágot a vázába. Meggyújtottuk a mécsest. Elővettük kedvenc játékaikat. Kisétáltunk a kertbe a sírjukhoz. És eszünkbe jutott, sokan siratják barátaikat.

Tudjuk, hogy a Halottak Napja az Emberek megemlékezése. De sok ember van, aki a kutyájára úgy gondol, mint a legjobb barátjára, hűséges társára, és nagyon szomorú, amikor el kell búcsúznia tőle. És sajnos nagyon sok kiskutya van, akire nem gondol senki. Sem életében, sem halálában.

Hát, most mi valamennyiükre gondolunk.

Új blogot nyitunk

2008-10-30T15:52:00.000+01:00

Csibe, Babuci már "öreg" bloggerek, de úgy gondoltuk, hogy új blogot nyitunk, amit már négyen (Csibe, Babuci, Zsanka és Panka) szerkesztünk. Mindannyian kutyák vagyunk, ezért a Falka-blog név. Mert mi vagyunk A Falka. Két bichon havanese és két tibeti terrier kiskutya, gazdánk szemefénye, csillagvirága, szíve csücske és kis csillaga.

Szeretnénk, ha ez az oldal szépen sikerülne. Már sok web-oldalunk van (négyünknek közös még nincs), próbálkozunk mindenféle ötlettel. Szívesen díszitgetünk. És szívesen mesélünk. Reméljük, tetszeni fog Nektek is. Várunk sok szeretettel minden kutyabarátot.